 Szavazások |
|
|
|
|
Bejelentkezés |
|
Ha még nem regisztráltad magad itt megteheted. Néhány funkciót csak a regisztrált felhasználók tudnak igénybe venni.
|
|
|
|
| Pszichológiai elméletek a szerelemről |
|
 Pszichológiai elméletek a szerelem tipusairól
„Hogy szeretlek téged? Hadd soroljam a módjait” – Browning híres soraiban a kutatók számára egyik legnagyobb kihívást jelentő kérdést fogalmazta meg. Majdnem mindenki saját teóriát fejlesztett ki ezzel kapcsolatban.
1. Szerelem vagy szeretet
Rubin (1973) könyvében (Szeretet vagy szerelem) rá-mutatott, hogy a szeretet és szerelem közös alapokkal rendelkezik: mindkettő bizonyos attitűd, mellyel egy másik személy felé fordulunk, s mindkettő az egyénen belüli érzelmek, gondolatok, behaviorista prediszpozíciók láthatatlan csomagjából áll. Mindenesetre a szerelem tartama nem azonos a szeretettel. A szerelem három összetevőből áll: vonzódás, gondoskodás és intimitás. A „vonzódás” azt a hatalmas vágyat jelenti, amely arra irányul, hogy a másik közelében legyünk, fizikai kapcsolatba lépjünk, értékeljenek minket, törődjenek velünk. A „gondoskodás” az a hajlandóság, hogy feláldozzuk magunkat a másikért. Az „intimitás” két egyén egyesülése és szoros kapcsolata. Ami a szeretetet megkülönbözteti a szerelemtől Rubin szerint, az a másik megbecsülésének igénye. Vagyis akkor szeretünk valakit, ha úgy gondoljuk, hogy az intellektuálisan és morálisan „jó”, és érdemes a szeretetünkre. Empirikus kutatások során Rubin felállított egy skálát, amely szerint meg lehet mérni a szerelem és szeretet erősségét, és ez elmélete támaszául is szolgál.
2. Társas szerelem vagy szenvedélyes
szerelem
Hatfield és kollégái (1978, 1988) számára a szerelem két alapvető fajtája a szenvedélyes illetve a társas szerelem. A „szenvedélyes szerelem” olyan állapotot jelöl, amelynek során intenzív vágyat érzünk a másikkal történő egyesülésre, és nagymértékű pszichológiai arousal-szinttel jár. A „társas szerelem” az az érzelem, amelyet az iránt érzünk, akivel az életünk szorosan egybefonódik. Úgy tartják, hogy a szenvedélyes szerelem, amely a főemlősökhöz hasonló emberi bio-pszichológiai rendszeren alapul, hatalmas emóció, mely lehet áldottan pozitív (ha az érzés viszonzott), és reménytelenül negatív (ha a szerelemre nem jön válasz). A társas szerelem viszont olyan partnerek között jön létre, akik képesek kölcsönösen megerősíteni a másik intim szokásait. Habár az emberek többsége szeretné a szenvedélyes szerelem gyönyöreit a társas szerelem biztonságával egyesíteni egyetlen kapcsolatban, Hatfield szerint ez lehetetlen vállalkozás.
3. Lee színkerék-modellje a szerelem stílusára
A „Szerelem színei” (1973) című könyvében Lee rámutat: három alapvető szín létezik: vörös, sárga és kék, és eszerint három elsődleges szerelemstílus írható le: az Eros (egy ideális személy iránti szerelem), a Ludus (a szerelem, mint játék) és a Storge (a szerelem, mint barátság). Ezeknek az elsődleges kategóriáknak a kombinációja adja a másodlagos szerelemstílusokat. Néhány másodlagos kategória az elsődleges csoportok keveredéséből tevődik össze, de mindegyiknek megvan a maga sajátossága, melyben különbözik az elsődleges kategóriáktól. Például a Mánia (rögeszmés szerelem) az Eros és a Ludus keveréke; a Pragma (reális és praktikus szerelem) a Ludus és a Storge szerelemből tevődik össze; és az Agapé (önzetlen és kötelesség-tudó szerelem) az Eros és a Storge keveredéséből. Más másodlagos stílusok „vegyületek”, ahol az összetevők jól levezethetők: például a Ludic-Eros, Storgic-Ludus és Strogic-Eros. Létezik még kilenc lehetséges stílus, ely az elsődleges és másodlagos stílusok kombinációjából áll.
4. A szerelem háromszög-elmélete
Sternberg (1986) háromszög-elméletében azt állítja, hogy a szerelemnek három fő komponense létezik: az intimitás, a szenvedély és az elhatározás vagy elkötelezettség. Az intimitás az önmegmutatást foglalja magában, amely az érzelmek, történetek megosztásával jön létre. A szenvedély magában foglalja az erotikus érdeklődést és a szexuális beteljesedést. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy döntést hozzunk arról, a jelenlegi partnerünkkel maradunk és ezt a fajta kapcsolatot részesítjük előnyben a többi más lehetséges partnerrel szemben. Mikor mindhárom elem egyen-súlyban van, a szerelem legkiegyensúlyozottabb faj-tájáról – „beteljesedett szerelem” – beszélünk. Sternberg szerint ez szinte soha nem jön létre. Általában az emberek egy vagy két elemet emelnek ki, és esze-rint a következő „szerelem-típusokat” írhatjuk le: „bolond szerelem” (magas szenvedély, alacsony inti-mitás és elköteleződés); „üres szerelem” (magas elköteleződés, alacsony intimitás és szenvedély); „roman-tikus szerelem” (magas intimitás és szenvedély, alacsony elköteleződés); „baráti szerelem” (magas inti-mitás és elköteleződés, alacsony szenvedély) „ostoba szerelem” (magas szenvedély és elköteleződés, ala-csony intimitás); „szeretet” (magas intimitás, alacsony szenvedély és elköteleződés) és nem-szerelem (mikor egyik elem sincs jelen).
Sternberg úgy gondolja, hogy egy adott szerelemben a szerelem összetevői különböző szakaszokon men-nek keresztül. Például egy hosszú távú kapcsolatnál a szenvedély foka – miután elérte csúcspontját – lefelé megy, de az intimitás foka felfelé halad. És a két fél nem mindig ugyanazt az elemet helyezi előtérbe. Az egyik mondjuk főleg szenvedélyt keres, míg a másik intimitást. A sikeres kapcsolat érdekében a partnerek össze kell, hogy hangolják különböző igényeiket.
Fordította: Kovách Regina
forrás: http://psychology.about.com/library/weekly/aa021500a.htm
 Nyomtatható változat  Küldd el levélben!
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
